Ivóvízvizsgálat

Kémiai elemzés az ivóvíz vizsgálatában

Az ivóvizet előállító, felhasználó vagy feldolgozó iparágaknak meg kell felelniük a nemzeti előírásoknak, és rendszeres vizsgálatokat kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy az ivóvíz mentes legyen a kémiai és mikrobiológiai szennyeződésektől. A leggyakoribb kémiai szennyeződések közé tartozik az alumínium, ammónium, brómát, vas, mangán, klorid, nitrát, nitrit, szulfát, króm és más fémek.

Kiegészítő vizsgálatokat végeznek, ha bizonyos ipari környezetszennyező anyagok jelen lehetnek. Az illékony szerves vegyületeket (VOC) gyakran használják a gyártás során, beleértve a kőolajtermékek, ragasztók, gyógyszerek, festékek vagy hűtőközegek előállítását. A VOC-okat benzinadalékként, oldószerként, hidraulikus folyadékként és vegytisztító szerekként is használják. A VOC-szennyezés az emberi egészségre nézve aggodalomra ad okot, mivel sok közülük mérgező és ismert vagy feltételezett emberi rákkeltő anyag.

Mikrobiológiai elemzés az ivóvíz vizsgálatában

A frissvíz-ellátás is lehet kórokozók forrása, ami mikrobiológiai ellenőrzés nélkül betegségek terjedéséhez és átviteléhez vezethet. A vízellátás vizsgálata minden kórokozóra költséges és időigényes, ezért indikátor organizmusokat használnak próbaként a széklet és egyéb szennyeződések kimutatására. A kólibaktériumokat, Escherichia coli, és Klebsiella pneumoniae jellemzően a székletszennyezés vizsgálatára használják.

A kereskedelmi italok és víztermékek mikrobiológiai vizsgálata alapvető fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy azok biztonságosan fogyaszthatók legyenek, de a romlás megelőzése érdekében is. A nyersanyagokban vagy a gyártási folyamat során előforduló baktériumok, élesztőgombák, penészgombák és kórokozók csökkenthetik a késztermékek minőségét és biztonságát. Mind a települési, mind a kereskedelmi vízkészleteket gyakran vizsgálják, hogy megfeleljenek a hatósági előírásoknak.

Reziduális fertőtlenítőszerek vizsgálata az ivóvízben

Az ivóvíz fertőtlenítése csökkenti a patogén fertőzések kockázatát, de a folyamat során maradványok és fertőtlenítési melléktermékek (DBP-k) maradhatnak vissza, amelyek veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre. Emellett szerves és szervetlen szennyező anyagok természetes módon is jelen lehetnek a vízellátásunkban a forrásnál. A szennyező anyagok és a DBP-k azonosítása elengedhetetlen a biztonságos fogyasztás biztosításához.

Itatóvízvizsgálati módszerek

Mivel a szennyezett víz káros az emberekre és a környezetre, a szabályozó hatóságok, mint például az U.S. Environmental Protection Agency (USEPA), megkövetelik a hivatalos szabványosított módszerek használatát (pl, ISO, EPA, AOAC) az ivóvíz és a szennyvíz vizsgálatához. Ezek a technikák magukban foglalják a mennyiségi vizsgálatokat, a kromatográfiát, a spektrofotometriát, a reflektometriát, a fizikai paraméterek mérését (pl. zavarossági pont, szín, keménység, pH, szag) és a kórokozók vizsgálatát (molekuláris vagy sejtkultúra-alapú). Ezeket a minőségellenőrzési vizsgálatokat mind a bemeneti forrásnál, a folyamaton belüli szűrési lépések, például a flokkuláció és a tisztítás után, mind pedig a szűrés utáni kimeneteknél, beleértve a csapból történő mintavételt is.